Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.05.30

A MOSOGATÓ SZÉKFOGLALÓJA

A mosogató székfoglalója

 

Az egész azzal kezdődött, hogy a mosogatószekrény préselt pozdorja lapja úgy gondolta, elég volt a szárazságból, minden folyadékot magába fog szívni, s ezzel egyúttal szétfeszítve magát, nemes egyszerűséggel megrohadt. Nem akart már többet nálam terpeszkedni. Hosszas keresgélés után sem találtam helyette másikat, már arra fanyalodtam, hogy csináltatok egyet, ámde olyan horribilis összeget mondott az asztalos, hogy lemondtam az új bútorról. Így aztán előkerült egy vájdling, (fiatalabbak kedvéért ez egy fémből készült két füllel ellátott nagy tál) és úgy 30 évet visszaugorva az időben ebben mosogattam. Majd megláttam a hirdetést: régi konyhakredenc eladó. Fénykép is volt róla, és mi tagadás, azonnal beleszerettem. Az árát meglátva meg már annyira ragaszkodtam hozzá, hogy még harcba is szálltam volna bárkivel érte. Régi, gyerekkoromat idéző csiszolt üveges, kredenc, ami pont elfér az én lehetetlenül kisméretű konyhámba. Ezt többször ellenőriztem egy mérőszalaggal. Nos, innentől kezdve, már csak apróságokat kellett elintézni, hogy az enyém legyen a szépség, például, meg kellett szüntetni az amúgy asztalos által földtől a plafonig beépített konyhaszekrényt. Emlékszem, annak idején kértem is a mestert, hogy úgy rögzítse a falhoz, hogy az nekem le ne szakadjon, és nagy súlyt is bírjon el, mivel a befőtteket, lekvárokat is ott fogom tárolni. Kérésem teljesítette, s ez akkor derült ki igazán, amikor szét akartuk szedni, leszerelni a falról. Először csak csavarhúzó kellett, később, mivel a szekrény oldalfalai még ragasztóval is a falhoz voltak erősítve, egy közepes méretű kalapáccsal próbálkoztunk, s mivel ez nem segített a problémán, egy 10 kg-os kalapáccsal kezdtük szétverni. Az eljárás két napig tartott, és apró darabokban tudtuk csak megszabadítani a faltól a szekrényt. Meg is jegyeztem, hogy az asztalos kitűnő munkát végzett, lévén, ha a ház valamely oknál fogva összedőlne esetleg, akkor is a szekrény ott állna a semmi közepén, a hetedik emelet magasságában, mert ez a dolga, le ne szakadjon! Az első megpróbáltatáson túl esvén, azt gondoltuk, most már semmi sem jöhet ezek után, de akkor derült ki, hogy a kredenc csak úgy fér be, ha minden további dolgot, mint pl. gáztűzhely és hűtőszekrény, kiviszünk, ámde akkor is csak úgy fér el, hogy ha mondjuk, felülről beengedjük a helyére, ami ugye elképzelhetetlen művelet. Eddig a pontig eljutva még csak-csak türelmesen és nevetgélve éltük meg a helyzetet, de ekkor már kezdett a hangulat forrósodni, és a türelem ezzel együtt elszivárogni. Amilyen kicsi a konyha, olyan fantasztikus, hogy mégis van ablak rajta, szám szerint kettő. Egy felül, ami balról-jobbra nyílik, s egy alatta, ami bukóra van szerelve. Mivel a kredenc valahogy nem akart a neki kitalált helyre beilleszkedni, ezért a Férfi azt mondta, a legjobb megoldás, ha az ablak elé tesszük, hisz az a konyha hosszabbik oldala! Ekkor következett be az, amit magam se gondoltam volna, tátva maradt a szám, hang bennakadt, szó megszakadt, és csak az dübörgött a fejembe, hogy Jézus Máriám, ablaktalan konyha? És különben is! A Kredenc, a csoda, csakis ott lehet, ahova rendeltetett. Összeszedvén magam, hangot adtam az ablak szükségességének, és a méreteket újra skandáltam. 140 cm a kredenc, 150 cm a lyuk, be kell férni! Végül is, siker koronázta a próbálkozást, ketten valahogy betuszkoltuk Őt, a Szépségemet, akit közben már becézve Krödansziénak hívtam. Mire minden visszakerült volt és új helyére, derült ki, hogy a mosogató csapja oly közel van hozzá, hogy ha mégis sikerülne egy dobozt szerkeszteni a mosogatótálnak, akkor sem lehet odatenni, mert akkor a Krödanszié ajtaja nem nyílik ki, márpedig három ajtaja van a drágámnak alul. Igaz, még a felső ajtaja sem nyílna ki. Nos, vájling marad, Szépség a helyén, most már csak azt kell megoldani, hogy vajon szabadidőnkben elvigyük-e a közeli patakhoz mosni ruhaneműinket is, hogy ha lúd legyen kövér, tehát minden tevékenységünk ugorjon vissza úgy 50 évet, vagy megoldjuk valahogy a mosogató és a Krödanszié házasítását. Ekkor jöttek a szakemberek. Hosszú tömött sorokba, de igazán úgy hetente egy-kettő. Mindegyik bejött a konyhába, megnézte a csapot, a kredencet, a félre tett mosogatótálcát, majd távozott, bár előtte lesajnálóan nézett rám, s közölte, lehetetlen vállalkozás, ide ugyan sehogy sem lehet felszerelni a mosogatót.

Eltelt két hét, és én ültem a konyhában, a frissen szerzett hokedlin, amit kikönyörögtem a krödanszié mellé, elvégre adjunk a stílusra, és bámultam a szemben lévő falat, a csapteleppel, és a kb. hokedli nagyságú teret, ami jelenleg üresen tátongott. Majd jött az isteni szikra! Bele kell ültetni a mosogatót a székbe! Izgatott lettem, igen, ez az, ami sikerülni fog! Az étkező garnitúra egyik székéből kivettem az ülőrészt, és beletettem a mosogatót. Na! Tessék! Ezt direkte így gyártották ezt a széket! Ha azt akarja az ember, hogy ne szék legyen, akkor lehet mosogató tartó is! Majd az egész elképzelést elmondtam a Férfinak, aki közölte, hogy ennél nagyobb őrültséget nem hallott, és egyébként is, hogy fog a szék ott maradni a földtől ötven centire a falnál, tán megtanítom levitálni? Hm… ezen én is gondolkodóba estem, merthogy nincs fúrógépünk, s ugyebár a betonba csak fúrni lehet. Új nap, új megoldáskeresés, úgyhogy leültem az észt osztó hokedlira. És rájöttem! A plafon alatt maradt még két kampó, a régi konyhaszekrényből, amit nem tudtunk az istennek se kiszedni, tehát, kell két hosszú salgó elem, amire szintén két másikat kell hozzácsavarozni, majd az egészet a székhez, amiben már benne van a mosogatótálca. Tehát, úgy fog kinézni, mint egy gyerekhinta, és ha megfelelő szögben vannak a salgó elemek, úgy a falhoz fog tapadni a szék, s megtartja önmagát, nem kell fúró! Elmondtam. Nem értette. Még egyszer elmondtam, és nem értette. Magyaráztam, hogy ötödikes fizika óra! hol volt Ő, amikor ötödikben fizika óra volt, és erő és átvitel, és egyáltalán. Kikérte magának, majd közölte, értelmetlen a dolog. Meg kellett állapítanom, hogy Férfi, tehát nem ért hozzá. Tervet szőttem, titkosat. Csak a Krödansziéval osztottam meg. Itt fogsz szépen maradni, és én majd megoldom a problémát, hogy minden ajtódat nyitogatni tudjuk. Megvártam, amíg a Férfi távozik otthonról, majd elsiettem a szerelvényes áruházba, és kutakodni kezdtem az emeleten a salgó anyagok között. Szimpatikus, kedves, fiatal eladó jött oda, segíthet-e? Mondtam, salgó elemet keresek, mert a krödanszié, valamint a mosogató, valamint a szék, a két kampó a plafonról, és akkor lóg, és készpász. Nézett, hallgatott, majd rázta a fejét, valahogy nem értette, később mintha a tekintete azt sugallta volna, ez a nő megőrült, segítséget fog hívni. Nos, nem magyaráztam többet, magamban eldöntöttem, még egy Férfi, nem ért semmit. Kiválogattam az anyagot, és megkérdeztem, ugyan, hol találok hozzá csavarokat. Megkönnyebbült mosollyal mutatott a földszintre, majd a kollégája segít nekem. Látszott, milyen örömet okoztam azzal, hogy elmentem az osztályáról, így ezt fel is jegyeztem a napi jócselekedeteim közé. A földszinten megtaláltam az eladót, aki megkérdezte, segíthet-e. Ó igen, Önt keresem, biztattam széles mosollyal. Majd, biztos, ami biztos alapon, kinyilatkoztattam: Nem szól, nem röhög ki, nem beszél! Itt az elem, csavar kell, hosszú, mert meg kell tartani a székbe ültetett mosogatót, ami majd lóg a plafonról. Ember nézett, és szót fogadott, nem szólt, nem röhögött, nem beszélt. Odalépett egy polcról, és a kezembe nyomott egy doboz csavart, egy másikat pedig az anyákkal. Most már csak a szifont kellett megtalálnom, és a zsákmánnyal hazasiettem. Még nem volt este 9 óra, gyerek az idő, tehát nekiálltam a szerelésnek. És tessék! Lehet bámulni, igaz, most nincs kinek, de a mosogató csücsül a székben, a széket tartja a salgó elem, a salgó lóg a plafonról, büszke vagyok magamra! Most már csak be kell kötni a vizet. Közben megmagyarázom magamnak, lám! Micsoda mester vagyok! Már éjfél van. A bekötés valamiért nem sikerül. Itt illeszkedik, ott illeszkedik, csavar becsavarva, vizet megnyitom, ettől árvíz keletkezik pillanatok alatt a mosogató alatt, mindenhol folyik, csak a csőbe nem megy. Újra tervez, újra nyit, újra áraszt, éjjel egy óra. Újra tervez, újra összerak. Lehet hogy le kéne vágni? levágom…levágnám, nincs mivel, talán a recés kés…nos, ez volt az a pillanat, amikor az ujjamat is elvágtam. Elvérzek a mosogató oltárán. Vagyok a Krödanszié halottja. Vérzést beköt, újra tervez. Két óra. Megint árasztás van. Itt, eldöntöttem, hogy nem bírom tovább, a lényeg elkészült, megyek aludni. Reggel, amikor a Férfi hazajött, ámul az építményen. Jaa, hogy így gondoltad? és akkor működik? Ne!!! ne nyisd ki a csapot, mert nem tudtam bekötni! Már késő. Újra áradat van. Aznap még felhívtam egy vízszerelőt, aki, csak zárójelben jegyzem meg a világ legjobb vízszerelője, nos, este jött, egy mozdulattal megoldotta a problémát, majd odafordult hozzám és ezt kérdezte: Megengeded, hogy lefényképezzem? Ez annyira jó megoldás, ilyet még sose láttam, szeretném megörökíteni. Mit mondjak? Aznap este valahogy szűknek bizonyultak a helyiségek nekem. Egyre nagyobbra-és nagyobbra nőttem a büszkeségtől. Azóta persze csak szerényen vagyok nagyon büszke, változatlanul működik a rendszer, és ami a lényeg, a Krödanszié is változatlanul kelleti magát – nekem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.