Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RESZELGETEM A KÖRMÖM

Amikor fáj és nem tudok ellene tenni.....

Volt egyszer hol nem volt, túl az óperecenciás tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalacok túrnak, amennyiben dinkák, és elmásznak odáig, de normális kurtafarkú nem mászkál az óperencián túlra mert minek… szóval ott a tengerparton épp naplemente volt, és a parton sétált unatkozva le- s fel a Fájdalom. Azon gondolkodott, hogy mikor fog már odakeveredni egy ember, hogy belemásszon, mert már rohadtul unatkozott, mint mondtam. Épp ott ácsingóztam, mert hülye fejjel a naplementét akartam megnézni, amikor meglátott a Fájdalom, és zsupsz, belém ugrott a rohadék. Rögtön felmászott a fejembe, és elkezdte a hajmozgató izmaimat húzigálni – eddig nem is tudtam, hogy vannak hajmozgató izmaim – s mikor már az agyamra ment, akkor megunta, és tovább sétafikált bennem a bal oldalamon, lefelé. Elért a fenekemig, és jól belerúgott a dög, hogy tudjam, ott az ülőgumóm, nehogymá’ összetévesszem mondjuk a könyökömmel. Aztán mivel kellő hangfrekvencián felkiáltottam, hogy most már elég!!! tovább botorkált a combomhoz, és ott ledekkolt a görény, és se lejjebb, se feljebb nem akar menni, sőt, semmilyen formában nem akar megváltozni sem. Elterpeszkedett, és élvezi, hogy én rohadtul nem élvezem, sőt már olyannyira unom, hogy le is köpném, ha tudnám, hogy pontosan hova kell köpni, egyenlőre csak csorgatom a nyálam, főleg ha minden erőmmel azon vagyok, hogy felemeljem a lábamat, és a nyelvemet kidugva segítem ezt a tevékenységet, szóval akkor még a nyálam is kicsorog a gyönyörűségtől… vagymittomén mitől, de távozik. Fájdalom nem távozik, dekkol és élvezi a vant.

 

Cikkek

2020.05.30

EGYSZER VOLT EGY BLOG - PERIFÉRIA

/ Menüpont: RESZELGETEM A KÖRMÖM / Hozzászólások: 0

Megtalált írások egy régi blog-lapról. Hat évvel ezelőtt, így láttam a világot, így látott a világ, így éltek az emberek. Vajon mi változott?

 
Teljes bejegyzés

2020.05.30

FILOZOFÁLOK - VAGY TÉNYLEG CSAK RESZELGETEM A KÖRMÖM

/ Menüpont: RESZELGETEM A KÖRMÖM / Hozzászólások: 0

hm... és eszembe jut számtalan ilyen-olyan gondolat .....

 
Teljes bejegyzés